A világ egyik legmeghatóbb filmje. Megtörtént eseményeken alapul. A film egy akita hűségéről szól. Nos, térjünk a lényegre:

Hacsit Japánból postázták Amerikába, még kölyökkorában. Egy ideig minden simán ment: A repülőgép sikeresen landolt Amerikában. A reptérről Hacsi a vasutállomásra került. Igen ám, de most kezdődnek csak a bajok! A kis faketrec leesik a szállítókocsiró, eltörik, és a benne rejlő kis élőlény elszabadul. A kb nyolc hetes kiskutya felfedezőútra indul az állomáson, míg egyszer csak Parker Wilson zeneprofesszor lábai előtt találta magát. A profeszor megszemléli a kiskutyust, majd felkapja, s elindul vele hazafelé.

Az állomásról kifelé menet kérdezgette az ott dolgozókat, nem -e ismerős nekik a kölyök, de senki sem ismerte a kutyust. Mikor hazaérkezett, a kölyköt betette egy szobába, - de ha pontosan szeretnénk fogalmazni, a felesége lől szerette volna elrejteni- ő pedig a lépcsőn felfelé, a hálószobába ment. De az agyafúrt kis eb kiszökött a szobából, felment a lépcsőn, és követte a professzor "nyomát". Beszökött a hálószobába, majd kedves kutyapuszikkal halmozta el a professzror feleségének talpát, aki ettől eléggé megijed. Ezután következett a fejmosás: a feldúlt feleség kioktatta a professzort, hogy meg akarja tartani a kiskutyát, na meg, hogy nem lehet kutya a lákásban. Akár tetszett, akár nem, a Hacsinak  másik alvóhelyet kellett találni. Az udvarban volt egy kis fészer. A professzor berendezett egy kis dobozt a kutyus számára, aztán bement a házba. Ott aztán, igaz csak viták árán, de sikerült rábeszélni a feleségét, hogy a kis tappancsos bent tölthesse az éjszakát. Behozta tehát a kis ebet, és az előbb említett szobába helyezi. De a kiskutya nem akar aludni.

Így hát, mint két együtt néztek egy kis focit, kukoricát majszolva. Másnap reggel a professzor egy tarisznyában magával vitte a kutyust munkába, és akit tehetett, megkérdezett, nem -e az övé a kis jószág, de senkinél sem talált válaszra.

Wilson professzor egy japán származású ismerősénél is járt, de ő sem mondott semmit. Ám hirtelen szemet szúrt neki a nyakörv, egy kis fából faragott bilétával, melyen egy furcsa írásjel volt. Hachi-nak volt ejtendő, ami japánul nyolcat jelent.

Így hát a kölyök a Hacsi nevet kapta. Közben a kiskutyáról plakátok is készültek a gazdi megtalálása érdekében. Azonban az eb elnevezése csak olaj volt a tűzre, ugyan is a professzor felesége ismét azzal a váddal bélyegezte meg férjét, hogy meg akarja tartani a kutyát. A vita közben Hacsi beszabadult a dolgozószobába, és véletlenül tönkre tette a professzor feleségének egy igen hosszú idelyig tartó munkáját. Ezek után a kutyus egy időre ismét a fészerbe kényszerült. Ám Wilson professzor könyörgésének hála, az asszony megenyhült, és hacsi ismét a házban alhatott.A következő napokban a professzor a hozd vissza nehéz művészetére próbálta megtanítani Hacsit.

Ám ez nem nagyon akart sikerülni. Nem sokkal később a professzor felnőtt lánya, Andy is csatlakozott, mint holmi erősítés. Eközben a házban csörög a telefon, és a feleség veszi fel. A professzort keresték kutya ügyben. Egy ember szerette volna a kiskutyát, noha nem ő volt az eredeti gazdája. Kate, mivel így hívták a professzor feleségét, keresett egy papírt és egy tollat, hogy felírja az illető telefonszámát. Ám keresés közben kinézett az ablakon, és látta az önfeledten hancúrozó társaságot.

Ekkor ezt mondta a telefonba:

- Végtelenül sajnálom, de már találtunk neki otthont. - Ezzel kijelentette, hogy nem bánja a kis jószág maradását. Telík, múlik az idő, Hacsi lassan felnő, és gazdájával mennek ki az újságért. Utána pedig a professzor elindult a munkába. Hacsi vele szeretett volna menni, de őt otthon kellett hagynia.

A kutya azonban nem törődött ebbe bele. Ahoz, hogy kijusson egy "alagutat" vetett be. Tehát átfúrt a kerítés alatt és követte gazdája nyomát.S végül az állomáson, épp az utolsó pillanatban, sikerült megtalálnia gazdáját. A professzor meglepődött, és próbálta haza parancsolni Hacsit. De hiába mondta:"Menj haza!", a kutyaott maradt. Ígyhát nem volt más lehetőség, a vonatot otthagyva hazakísérte a kutyát, utána visszament, és felszállt a következő vonatra. Hacsi otthon maradt, és várt. Míg végül délután 5 óra előtt néhány perccel észrevette, hogy a kerítés mellett van néhány láda, amiről átugorhat a kerítésen, és elszökhetett az állomásra.Mikor odaért leheveredett a peron közelébe és várt. Hamarosan megjött a professzor vonata. Parker, mint mindig, most is leszállt és indult hazafelé. Án agy meglepetés érte, mikor meglátta hű barátját.Másnap reggel már megengedte a gazdi Hacsinak, hogy kikísérje.Amint megjött a vonat és felszállt a professzor, a kutya elment haza, és amint befutott a vonat, és leszállt a professzor, Hacsi már várta őt az állomáson. És ez így ment hosszú éveken keresztül, még a bűzösborz bűze sem választotta el őket.Ám egy dolog nem igazán tetszett a profeszornak. Hacsi nem akarta visszahozni a labdát.Ezt el is mondta japán származású ismerősének.Erre ő ezt mondta: "Csak akkor fogja neked visszahozni a labdát, ha valami okvetlenül fontosat akar veled közölni.". Egy reggelen a professzor ismét munkába indul, ám Hacsi furcsán viselkedik.Távolságtartó és ugat.Mintha valami nagyon fontosat akarna mondani.A professzor nem akart elkésni, ezért elbúcsúzott a kutyától.

Oldal: Hacsi, a leghűségesebb barát
Morzsa w-eb - © 2008 - 2024 - morzsaw-eb.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat